Saju George

Dr. Saju George Moolamthuruthil SJ 1965-ben született a dél-indiai Keralában. Teréz anya hatására Kalkuttába ment, ahol belépett a jezsuita rendbe, majd 2001-ben pappá szentelték. Teológiai és filozófiai tanulmányai mellett klasszikus indiai táncot tanult professzionális szinten. 2003-ban doktori disszertációját az indiai templomi tánc teológiai alapjairól írja. India több neves tánciskolájában oktat vendégtanárként, táncművészetét országos és nemzetközi díjakkal ismerték el. Fellépései és workshopjai összekapcsolják a különböző kultúrákban élő és más vallású embereket.

A tánc mellett a jógának is komoly gyakorlója. Így vall róla: „A jóga tinédzser korom óta alapvető fontosságú az életemben, és meghatározóvá vált számomra a táncban és az imában is, különösen miután 1984-ben a jezsuita spiritualitás útjára léptem.”

Saju George, a táncoló jezsuita: a szentség univerzális

Tanított már klasszikus indiai táncot, nemrég pedig jóga kurzust vezetett a nagyváradi Posticum keresztény ifjúsági központban Saju George Moolamthuruthil indiai jezsuita atya. A kurzus szünetében arról kérdeztük, indiaiként hogyan lett keresztény szerzetes, majd pedig jezsuitaként hindu szakrális táncos és jógaoktató.

Hogyan lett keresztény szerzetes?

Keresztény családban születtem Dél-Indiában, Kerala államban. Valljuk, hogy a mi kereszténységünk 2000 éves. Tamás apostol, Krisztus tanítványa 52-ben érkezett Dél-Indiába a tengeren át, s több hindu családot megtérített. Én ezen családok egyikének a leszármazottja vagyok. Ugyanakkor indiai vagyok, hindu kulturális közegben nőttem fel, abban élek. Először iskolásként, 13-14 évesen éreztem indíttatást arra, hogy szerzetes legyek. Katolikus iskolában tanultam, ott hallottam először Molokai Szent Damjánról. Ő belga szerzetes volt, misszionárius, aki a Hawaii szigeteken szolgált, egy lepratelepen dolgozott, gondozta a betegeket, míg végül ő maga is leprás lett. Úgy éreztem, hogy az övéhez hasonló életet szeretnék élni.

Később Albert Schweitzerről tanultunk, aki szintén nagy hatást tett rám. 18 évesen aztán láttam egy dokumentumfilmet Kalkuttai Teréz Anyáról. Akkor határoztam el végérvényesen, hogy pap szeretnék lenni, szociálisan elkötelezett, az elesetteket szolgáló ember. Ekkoriban találkoztam a jezsuitákkal is. Kalkuttába mentem, néhány évig Teréz Anya intézményeiben dolgoztam, kezdetben egy haldoklókat gondozó központban, később leprásokkal és AIDS-esekkel. Közben tanultam, s végül szerzetes-pappá szenteltek.

Jezsuita szerzetesként hogyan lett jógaoktató?

Gyerekkoromban ismerkedtem meg a jógával, s később, novíciusként is tanultam jógát. A jóga a képzésünk része volt, abban segített, hogy jobban tudjuk uralni a testünket, a szellemünket, hogy hosszasan tudjunk ülni, imádkozni. Ezzel párhuzamosan indiai klasszikus táncot is tanultunk, s én inkább táncos vagyok, mint jóga mester, előbbit magasabb szinten művelem. Ugyanakkor szoros kapcsolat van a jóga és a tánc között, mindkettő a testi és a szellemi fegyelemről szól, s a táncot mahajógának, a legmagasabb szintű jógának nevezzük. A tánc teret ad a test kifejezésének, megmutatásának, nagyon aprólékos módon.

Mire jó a jóga?

A jóga gyakorlása fizikai és mentális szilárdságot, stabilitást ad.

A jóga és a klasszikus indiai tánc a hinduizmus része. Jezsuita szerzetesként hogyan tudja ezeket integrálni a keresztény hitébe?

A spiritualitás, a szentség univerzális. A hinduizmus és a kereszténység is egy spirituális hagyomány, mindegyiknek megvan a maga filozófiája, teológiája, ikonográfiája. Én egy spirituálisan sokszínű közegben nőttem fel, mivel Kerala multikulturális társadalom, ahol sok vallás él együtt. Engem ez már gyerekkoromban átitatott. Később, amikor kezdtem elmélyülni a keresztény szellemiség, a keresztény dogmák tanulmányozásában, felismertem, hogy ha alaposabban megismerem a hindu vallást, a hindu filozófiát, attól csak jobb kereszténnyé válok, jobb emberré, olyanná, aki távolabb tekint, az istenit keresi mindenben. Ez összhangban van a II. vatikáni zsinat elveivel, melyek szerint más vallásokban is van tanítás, szépség, melyek utat nyitottak a vallások közötti párbeszédnek. Engem az egyház bátorított, hogy ezen az úton haladjak.

A hindu vallás megértésének egyik legjobb módja a klasszikus tánc és a jóga gyakorlása. Táncból mesteriztem, a doktori disszertációmat pedig hindu filozófiából írtam. Abban a klasszikus szövegben, mely a disszertációm alapjául szolgált, az áll, hogy Isten szeretet. Van olyan teológia, olyan filozófia, mely több ennél? Gyerekkoromtól fogva arra tanítottak, hogy Isten szeretet, s a szeretet istene Jézusban öltött testet, mi pedig meg kell osszuk ezt a szeretetet másokkal. A jóga és a klasszikus indiai tánc tanulmányozása és gyakorlása jottányit sem térített el a Krisztusban való hittől, ellenben hozzásegített, hogy jobban megértsem hazám kultúráját.

Mennyire találja elfogadóaknak az embereket Európában az ön által képviselt széles látókörű, elfogadó és befogadó, az univerzális szakralitás irányába tekintő kereszténység iránt?

15-16 éve tanítok klasszikus indiai táncot és jógát a világ számos országában, s mondhatom, hogy 90 százalékuk azoknak, akiket megismertem, nyitott ezen megközelítés irányában. Természetesen az én tapasztalataim korlátozottak, nem tömegekkel dolgozom, a kurzusaimon általában 15-20 ember vesz részt.

Pengő Zoltán, maszol.ro, 2019. július